Az "Intelligencia Quotient" vagy IQ kifejezés gyakran felmerül a mentális képességekről, az akadémiai potenciálról és még az életbeli sikerességről szóló beszélgetésekben. De pontosan mi az IQ? Egyszerűen csak azt méri, hogy milyen okosak vagyunk, vagy talán ennél több van mögötte?
Valójában az IQ egy numerikus pontszám, amelyet több szabványosított teszt alapján határoznak meg az emberi intelligencia felmérésére. A koncepciót a XX. század elején német pszichológus, William Stern vázolta fel, és ma már jelentős tényezővé vált a pszichológia, oktatás és munkaerőtoborzás széles körében.
Az IQ megértése nem csak a szám ismeretével kapcsolatos. Arról szól, hogy felfedezzük az elménk érdekes működését, hogy hogyan különbözünk kognitív képességeinkben, és hogy ezek a különbségek hogyan hatnak különböző életünk aspektusaira. Ebben a cikkben a IQ eredetéről, méréséről, rendkívüli IQ rekordokról és még sok másról fogunk beszélni.
Az IQ koncepciója a francia pszichológus Alfred Binet-nek köszönhető, aki a 20. század elején a francia kormány megbízásából feladata volt az oktatásban extra támogatásra szoruló diákok azonosítása. Binet tesztje egy diák mentális korát mérte a kronológiai kora alapján, ez fektette le az IQ tesztelés alapjait.
Az „Intelligencia Quotient” kifejezést a német pszichológus William Stern alkotta meg, amelyet kezdetben a mentális kor és a kronológiai kor arányaként számítottak, szorozva 100-zal. Azonban ez a módszer nem illett jól a felnőttekhez, ennek eredményeként létrejöttek a mai IQ-tesztek, mint például a Stanford-Binet és a Wechsler Felnőtt Intelligencia Skála, amelyek minden korosztály számára tervezettek.
Az IQ megértése magában foglalja az „intelligenciát”, széles körben meghatározva mint a tanulás, az érvelés és a problémamegoldás képességét. Az intelligencia a komplex ötletek megértéséről, a hatékony alkalmazkodásról a környezethez és a tanulásból való tapasztalásról szól. Az intelligencia számos képességet magában foglal, nem csak az akadémiai vagy a kognitív hatalmasságokat.
Az IQ tesztek ma azt próbálják mérni, hogy egy személy logikai gondolkodásra, problémamegoldásra és gyors gondolkodásra képes, amely egy „pillanatképet” nyújt egy személy kognitív képességéről.
Az IQ-t standardizált tesztekkel mérik, amelyeket emberi intelligenciát értékelő céllal készítenek. A két leggyakoribb teszt a Stanford-Binet Intelligencia Skála és a Wechsler Felnőtt Intelligencia Skála.
Az Alfred Binet eredeti tesztjének evolúciója, a Stanford-Binet teszt öt kognitív képességi tényezőt mér: ismeretek, mennyiségi gondolkodás, vizuális térbeli feldolgozás, munkamemória és fluid gondolkodás. Az IQ-pontszámot a tesztelő teljesítménye alapján összehasonlítja az azonos életkorú emberek teljesítményével.
A Wechsler Felnőtt Intelligencia Skála azonban az értelmi megértést, a megfigyelőképességet, a munkamemóriát és a feldolgozási sebességet értékeli. Emellett összehasonlítja a tesztelő teljesítményét kor-specifikus normák alapján.
Mindkét tesztnél a pontszámokat úgy tervezik, hogy normál eloszláson belül essenek, vagyis „haranggörbére”. Az átlagos pontszám 100-ra van beállítva, és a pontszámok kb. 68% -a az átlagtól egy szórás (15 pont) határán belül esik. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb ember IQ-pontszáma várhatóan 85 és 115 között lesz. Az 130 feletti pontszám "Nagyon Felső" kategóriába tartozik, míg az 70 alatti pontszám a "Nagyon Alacsony" kategóriába.
Ezek a tesztek egy standard, következetes módszert biztosítanak egy személy kognitív képességeinek értékelésére, bár természetesen nem minden emberi intelligencia aspektusát képesek felmérni.
William James Sidis, egy amerikai csodagyerek állítólag IQ-pontszáma 250-300 között volt, de ez az adat nagyrészt spekuláció, mivel eltérő módszerekkel vizsgálták, és nem modern skálákat használtak. 18 hónapos korától képes volt olvasni a The New York Times-ot és öt éves koráig maga tanulta meg a latin és a görög nyelvet.
A Guinness Világrekordok szerint a legmagasabb valaha mért IQ 228, Marilyn vos Savantétől, egy amerikai szerzőtől, előadóművészt és színműírótól.
A jelentések szerint Kim Ung-yong 4 éves korában 210-et ért el egy IQ teszten, bár ez a teszt nem alapult a standard IQ tesztelési normákon. Dél-Koreában született Kim, korai gyermekkori nyelvismeretével és fejlett matematikai képességeivel vált ismertté. Magas IQ-ja ellenére Kim gyakran beszél arról, hogy a boldogság fontosabb az intelligenciánál.
Français
English
Deutsch
Italiano
Español
Svenska
Suomi
Nederlands
Polski
Português
Česky
Dansk
Ελληνική
Eesti
Hrvatska
Magyar
Lietuvių kalba
Latviešu valoda
Slovenski
Válasz 24 órán belül
helyi hívási díj
hétfőtől szombatig 6-tól reggel 8-ig